Voltaire
Minden idők talán legnagyobb kávéfüggője volt a francia író-filozófus, a Candide szerzője. Állítólag napi 40-50 csésze kávét is megivott, igaz, némi csokoládéval vegyítve. A francia felvilágosodás korabeli írót a doktorok rendszeresen figyelmeztették az ital káros hatásaira, azonban nem hallgatott rájuk, végül pedig 83 éves koráig élt, ami a 18. században igencsak példaértékű volt.
Honoré de Balzac
Szenvedélyes, sőt mértéktelen kávéivó volt Honore de Balzac is, aki irodalmi fellángolása idején naponta akár 50-60 csésze méregerős feketét is megivott. Számára a kávé magát az életet jelentette, és szüksége is volt rá, ugyanis munkatempója eszméletlen volt. Napi akár 16-23 órát is dolgozott egyhuzamban, de volt olyan is, hogy 48 órán át alkotott egy kevéske pihenővel.
Fiatalkorában ugyan eltanácsolták az írástól, ám Balzac szerencsére nem adta fel és égett benne a tettvágy. Inspirációnak az éjszakát és a kávét választotta, egészségét kockáztatva vált a realista regény megalkotójává. Túlhajszolt életmódjának és függőségeinek köszönhetően igen korán, 51 éves korában elhunyt, de micsoda remekműveket hagyott ránk.
Johann Sebastian Bach
Minden idők egyik legzseniálisabb zeneszerzője olyannyira imádta a kávét, hogy még kantátát is írt róla. Az 1732-ben született "Schweigt stille, plaudert nicht" című darab Kávékantáta néven ismert. A darab a bécsi kávézók körének virágzása iránti felháborodást gúnyolja ki, hiszen abban az időben a kávé egyfajta "bűnös társadalmi szenvedélynek" minősült.
A minioperának is beillő történetben egy apa akarja leszoktatni lányát a kávéivásról, mindenfélével megfenyegeti, de a lányt nem tudja megijeszteni. Végül abban maradnak, hogy Lieschen lemond a kávéról, ha apja férjet szerez neki. A darab slusszpoénja, hogy a lány kijelenti: csak olyan férfi lehet a férje, aki megengedi neki, hogy annyi kávét igyon, amennyit csak szeretne.
Ludwig van Beethowen
Az impulzív viselkedéséről is ismert Beethowen frissen pörkölt reggeli kávéjához gyakran saját kézzel, egyenként számolta meg a pontosan 60 szem kávébabot. Ez 10 szemmel több, mint a megfelelőnek tartott 50 szem, ami egy eszpresszó elkészítéséhez szükséges.
Beethowen életrajzírója szerint egyszer úgy küldött el egy nem szívesen látott vendéget, hogy megkérdezte tőle, hogy kér-e egy csésze kávét mielőtt távozik.
Bonaparte Napoleon
A hadvezér, később francia császár a halálos ágyán is egy kanálnyi kávét kért: „A kávé engem felélénkít, gyomorégést és fájdalmat okoz, de az élvezet mindent elnyom. Inkább szenvedek, minthogy a szenvedélyem nélkül éljek.” Napoleon keveset aludt, mert az alvást időpocsékolásnak tartotta, ezért szinte bárhol el tudott szunyókálni. A hadjáratai előtt pedig a kávéval tartotta ébren magát.